Szótlan szabotőrök 1. rész
Ki irányítja az életedet valójában?„Olyan erős lett a keleti szél, hogy az arcán érezte. (…) Megirigyelte a szél szabadságát, és rádöbbent, hogy a szabadságot ő is megszerezheti magának. Ennek nincs semmi akadálya, csupán ő maga.”
A ragyogó, tiszta gyémánt története
Tudtad, hogy amikor megszülettél, akkor olyan voltál, mint egy ragyogó, tiszta gyémánt? Tudatában voltál annak, hogy bármire képes vagy, szabad, tehetséges, szerethető vagy.
De ahogy felnőttél, az élet kőkemény viharai egyre több hordalékot fújtak erre a tündöklő gyémántra, míg végül teljesen befedték azt.
Képzelj el egy folyót, amely rengeteg hordalékot sodort a partjára. Van egy olyan megérzésed, hogy a hordalékkúp mélyén van valami értékes, valami csillogó! Vonz, hogy megkeresd! Egészen fellelkesülsz, és izgatottan veted bele magad a munkába. De amikor elkezded sorba-sorba lefejteni, elhordani a gallyakat, a sarat, a szél homokot fúj a szemedbe. Fáj, szúr, mar, és gyorsan el is feledkezel róla mit is keresel, ott hagyod a rakást, ahogy van.
Ugyanígy a teljes potenciálunk, ez a végtelen intelligencia, ami ott van benned is, bennem is, a végtelen kreativitásunk és képességünk a feltétel nélküli szeretetre, az évek során teljes mértékben homályba merült, elbújt az élet hordaléka alatt.
A szocializáció során megtanuljuk hogyan viselkedjünk, hogy a közösség, a társadalom elfogadott részei legyünk, hogyan feleljünk meg a környezetünknek. Sokszor valódi érzéseinket elrejtjük, mert úgy érezzük, hogy barátaink, családunk, a munkatársaink nem értenék meg, és megvetnének bennünket miattuk. Úgyhogy inkább a biztonságosnak vélt magatartás mintát vesszük fel, és igyekszünk a kedvükben járni, vagy egyszerűen megbújni a háttérben.
Mindeközben ez a végtelen potenciál, ami ki szeretne teljesedni, és azt szeretné, hogy az igazi önmagunk legyünk, végig ott van bennünk. Csak egy idő után már nem is emlékszünk rá, és nem is vesszük észre.
Robotpilóta üzemmód, avagy ki is irányít?
Bruce Lipton őssejtbiologóus, az epigenetika atyja, nemrég Magyarországon járt, és fantasztikus előadásában többek között arról is beszélt, hogy felnőtt korunkra viselkedésünk, a külvilág ingereire adott válaszreakciónk 95%-a a tudatalattinkból jön. És mindössze 5% az, amit a gondolataink, a tudatos agyunk vezérel.
Veled volt már olyan, hogy vezetés közben elgondolkoztál? Éppen a napi teendőiden járt az agyad, mégis az úton maradtál, és egyszer csak azt vetted észre, hogy már majdnem meg is érkeztél a munkahelyedre. Na ez egy elég veszélyes példa, de előfordult, hogy te is tapasztaltál már hasonlót. Ekkor a tudatos elméd elfoglalt volt, a teendőiden járt az agyad. A tudatalatti programjaid, a “robotpilótád” vette át a szerepet, és tartott téged az úton. Te észre sem vetted, hogy átadtad neki az irányítást! Ez mindig így van, amikor a tudatos elméd elfoglalt, a tudatalatti elméd veszi át az uralmat az életed felett!
Bruce Lipton az előadása során levezette azt, hogy az agyhullámaink hogyan változnak a fejlődésünk során. Kiemelte a szülők felelősségét abban, hogy milyen példát mutatnak gyermekeiknek. A gyermekek 2 éves korukig Delta, majd 7 éves korukig Theta agyhullámok által vezéreltek, ami röviden és tömören azt jelenti, hogy ez idő alatt programozódik a tudatalattiuk. Gyorsan tanulnak, szívnak magukba mindent, amit látnak, érzékelnek, éreznek, és ezért van az, hogy gyermekkorban sokszor összekeverik a valóságot a képzelettel. Ekkor még a kreativitásuk is határtalan! Amellett, hogy ez egy varázslatos időszak, veszélyes is! Hiszen ebben a korban a tudatos elme még korlátozottabban működik, a logikus ítélőképesség még nem kapcsolt be. Így a gyermek egy-egy helyzetben sajnos sokszor a rossz következtetést vonja le, ami máris egy szabotáló, káros programot ültet el a tudatalattijában. Például voltál-e úgy, hogy gyermekkorodban nagyon szerettél énekelni, de egy “jószándékú” felnőtt azt mondta neked, hogy fáj a feje ettől a kornyikálástól, inkább hagyd most abba. Te azonnal elraktároztad magadban, hogy “nincs jó hangod”, “soha nem leszel énekesnő”, közben pedig lehet, hogy csak éppen rossz napja volt, és ezért szólt rád. Lehet, hogy igenis volt tehetséged az énekléshez, csak fejleszteni kellett volna ezt a képességedet. De soha többé eszedbe sem jut kibontakoztatni a kreativitásodat ebben az irányban.
Vagy amikor anyukád elvitt az orvoshoz, hogy megkapd az oltásodat. Rettegtél. Üvöltöttél. De anyukád mérgesen rádszólt, hogy hagyd abba a hisztizést, mert egy fiú soha nem sír! Hiszen mindenki ki fog nevetni, ha sírva lépsz be az orvosi rendelőbe! Úgyhogy összeszedted magad, mélyen magadba nyomtad a félelmedet, és sajnos azt tanultad meg az esetből, hogy “Egy fiú soha nem sír.” “Ha sír, akkor nevetség tárgya lesz.”, “Kimutatni a fájdalmunkat, félelmünket, egyáltalán az érzéseinket nevetségessé tesz bennünket.” Rengeteg hasonló példát említhetnék.
Ezek az élmények gyermekkorunkban mind-mind káros programokat, mintákat tápláltak a tudatalattinkba, amik aztán nap, mint nap befolyásolják a viselkedésünket.
Látod már, hogy a tudatalattidban tárolt programok nagy része nem is tőled jön! Csupán a szocializációd során magadra aggattad, megtanultad őket. Ugyanígy alakultak ki a fóbiák is, de ezzel majd egy másik cikkben foglalkozunk.
Tehát gyakorlatilag a nap 95%-ában másoktól kapott programok szerint éled az életed! Ezek a programok az életed hordalékai. Ezek a szótlan szabotőrök, amik láthatatlanul ott vannak benned, és sajnos mindent megtesznek, hogy megakadályozzanak téged abban, hogy kibontakoztasd az igazi önmagad, és elérd a célodat! Erről egy kicsit részletesebben írok a Szótlan szabotőrök 2. részében, amelyben az újévi fogadalmak kapnak főszerepet.
A szótlan szabotőrök egészen addig korlátoznak téged, amíg a fényre nem hozod őket, és szembe nem nézel velük. És ha ezt megteszed, akkor félreállnak. Mint a kiszáradt hordalék, ami a szél hatására porrá válik, könnyen lepereg, és ismét látható lesz a mélyben megbújó kincs, ez a csillogó-villogó gyémánt, ami te magad vagy, a te igazi lényeged.
A Belső utazás során te is megtalálhatod szótlan szabotőrjeidet, és ezáltal ledöntheted korlátaidat.
Készen állsz az útra önmagad felé?
A cikksorozat további részei
Szótlan szabotőrök 2. rész
Te hogy állsz az újévi fogadalmakkal? Könnyen betartod őket? Könnyedén építesz be új, egészségesebb szokásokat az életedbe? Nem? A cikkből megtudhatod miért nem.